104. évvel vagyunk egy békediktátum aláírása után, mely megtépázta és javaitól megfosztotta a magyar nemzetet, kiszolgálva az idegen érdekeket, és körberajzolták a történelmi Magyarország maradványát, szétszaggatva azt, ami ezer évig összetartozott.

1920. június 4-én, Trianonban aláíratták a „békeszerződést”.

Magyarország új határvonalát ennek a gyalázatos irománynak a 27. cikke határozta meg. Ez a határleírás, igen nagy általánosságban jelzi a határvonal menetét. Oly módon, hogy a szöveges részben Ausztriával szemben 7 szakaszban; a Szerb-Horvát-Szlovén állammal szemben 13; Romániával szemben 5; Csehszlovákiával szemben 27 szakaszban állapítja meg a határvonalat, vagyis ennyiszer szerepel a békeszerződésben a "helyszínen megállapítandó „vonal" kifejezés.

(Egyszer talán lesz olyan történelmi pillanat, amikor bebizonyítják, hogy a cseh Benes, a román király szándékát milyen valóságos mögöttes erők támogatták úgy, hogy akár az „ígéret új földje” itt lesz létrehozható, és az első világégést kirobbantó osztrákoknak is jutott a dézsmáláskor).

Érdemes elolvasni az előzményekhez kapcsolódóan:

- Apponyi Albert gróf beszédét, hogy értsük mi történt, mit vesztettünk:

- Határ, határhelyzet, határátlépés című tanulmánykötetet, mely a 2020-as pécsi konferencia összefoglalója, igen sokoldalú megközelítésben taglalja a trianoni döntés, mint fizikai és mentális határ létrejöttét. A tartalmas írások között olvasható a létavértesi kötődésű Buzgó Gábor anyaga is.

-Pántya Julianna: A kettősbirtokosság Bihar-vármegyében az I. világháború után – címú tanulmányát (Bihari Diéta III.)