Természeti. épített környezet
Természeti adottságok
Létavértes két táj határán fekszik, összesen 11 662 hektár területen. A település északi része a Dél-Nyírséghez, míg déli része már az Érmelléki Löszös Háthoz tartozik.
 Parabolabuckák az északi határban
| |
A Dél-Nyírségre jellemző homokformák (18-20 méter magas parabolabuckák, mocsári növény- zetet rejtő nyírvízlaposok) teszik változatossá az alföldi felszínt.
A homokos területek talajai kedvezőtlen termő- képességűek, az aranykorona értékek 7-13 között vannak. Erre a térségre a természeti adottságok alapján jellemző az Erdőspuszták név.
Az Érmelléki Löszös Háthoz tartozó kedvező talajadottságokkal rendelkező (mészlepedékes csernozjom) terület mezőgazdasági művelésre kiváló.
A környék éghajlata mérsékelt szárazföldi, a napsütéses órák száma viszonylag magas (2000 óra/év), az évi középhőmérséklet 10 °C. Az éves csapadékmennyiség alacsonynak mondható, hiszen az átlagos érték 600 mm alatt van. A csapadékformák közül a mezőgazdasági művelés szempontjából kiemelkedik a hó. Általában az év 42 napján borítja hó a földeket (2000. év után ez csökkent), az átlagos hóvastagság 17 cm.
Az éghajlati adottságok miatt a térségben a természetes növénytakaró uralkodó társulása a tölgy –kőris -szil ligeterdő, míg a magasabb térszíneken a gyöngyvirágos tölgyes is megjelenik. Ezek aránya ma alacsonynak mondható a mindenütt elterjedt, emberi tevékenység által uralt félig természetes, vagy mesterséges mezőgazdasági ökoszisztémákhoz (szántók, kertek, gyümölcsösök, legelők) képest. A meglévő erdőterületek nagyobb része telepített akácerdő, illetve ugyancsak telepített fenyő és nyár. Ezeknek köszönhetően az erdősültség mértéke alföldi viszonylatban igen jónak mondható.
| 
A déli határ csernozjom talajú
|
A mesterséges víztározó
| A buckaközi mélyedésekben általában igen ingadozó vízjárású vízfolyások és mocsarak (pl.: Mosonta- mocsár) találhatók. Az 1980-as években létrehozott létavértesi mestersé- ges víztározónak elsődlegesen árvízvédelmi funkciót szántak (a Felső-Tisza vidék tehermentesítése árvíz esetén), azonban a későbbiekben horgásztóként is
funkcionált, helyi horgászegyesület alakult, rekreációs funkciói is voltak. Az 1990-es csapadékszegény évek következtében a tó kiszáradt, a halállomány elpusztult, újratelepítésre nem került sor.A 2006-ban megalakult önkormányzat tervezte a vizes élőhely környezetének újbóli haszno- sítását. Érdemben nem történt semmi.
A területen a talajvizek átlagosan 2-4 méter mélység- ben találhatóak,míg bizonyos helyeken a nagyobb löszborítottság miatt8-14 méter mélységig is le kell fúrni.
|
Komoly próbafúrások eredményeként a fosszilis rétegekben 72-78 °C -os termálvízre bukkantak a település alatt. (A víz összetétele valószínűleg hasonló a Debrecenben és Hajdúszoboszlón kitermelt hévizekével.)
A közelmúltban végzett kutatómunka eredményeként az északi határrészen jelentős gázlelőhelyre bukkantak.
.jpg)
A gázlelőhely Irinyi Arborétum
Erdőspusztai táj Egyhajúvirág
Leggyakoribb szélirányok az északi, északkeleti, illetve a délnyugati.
A település egy része, botanikai különlegességei miatt természetvédelmi oltalom alatt áll, mint a Hajdúsági Tájvédelmi Körzet része.
A Kék -Kálló völgye botanikai gyűjtőhelye a Nyírségi természetes élőhelyeknek (nyírvízlaposoktól az ezüsthársas tölgyesig). A Dél-Nyírséghez tartozó "Kiserdő" nevű tájrészlet (Újléta határában) rendelkezik Magyarország egyik legnagyobb Egyhajúvirág állományával.
A Létavértes és Pocsaj közötti terület látványos löszformák, különleges geomorfológiai képződmények, ugyanakkor löszpusztai növények élőhelyei is, ezért ez a táj a Bihari - sík Tájvédelmi Körzet része. A löszleszakadás közelében húzódó Ér völgyében található láp igen ritka jégkorszaki maradványnövények gyűjtőhelye.
(Turóczi B. 2015.)
120/2016.(X.25.)Öh. számú határozattal elfogadva Beszámoló Létavértes környezeti állapotáról, a környezetvédelem helyzetéről.
Természeti adottságaink, értékeink (PDF)
Pataky Emőke: Az Öregkert dúlőiben (Megjelent 2000 -ben)
Farkas István- Csorba Péter: "Védtelen" táji értékünk a létavértesi Mosonta kert - Debreceni Szemle 2004./1